A magyarországi polgárság negatív történeti ábrázolásának eredete
A magyar polgárosodás történetének korábban általánosan elfogadott értelmezése szerint a szabad királyi városok rendi kiváltsággal rendelkező polgársága egy mindinkább magába zárkózó, privilégiumait féltékenyen őrző, és főként, az országban megindult gazdasági-politikai átalakulási folyamatokat nem értő, azokra rosszul reagáló társadalmi csoport, mindezért pedig végső soron vesztese a kapitalista átalakulásnak.
A magyar történetírásban ez a régi, rendi polgárságról alkotott ítélet annak ellenére is meghatározó maradt, hogy időközben születtek olyan, egyes polgári személyek pályafutását bemutató elemzések is, amelyek nem illeszkedtek ebbe a képbe. A reformkori rendi polgárság társadalmi és gazdasági viszonyainak átfogó vizsgálatára azonban sokáig nem került sor, főként mivel a korszakból nem állnak rendelkezésre az ilyen elemzéshez szükséges adatokat tartalmazó országos összeírások.
Az egyik az egyes szabad királyi városokban polgári felvételt nyert személyeknek az új polgárokat nyilvántartó regiszterben, az úgynevezett polgárkönyvben rögzített adatainak (mint például az illető vallása, foglakozása, származási helye, esetenként a szülei társadalmi állása) adatbázisban való rögzítése, és ezek alapján a polgárság – legalább hozzávetőleges – társadalomstatisztikai mutatóinak a felrajzolása. Bár kétségtelenül, ez a kutatás adja az alapokat a polgárságról korábban kialakult kép átértékeléséhez, nem kevésbé fontos annak a vizsgálata sem, hogy milyen okok vezettek a rendi polgárság negatív historiográfiai képének a kialakulásához.
Igen sokszor tapasztalhatjuk, hogy a szakirodalom által általánosan bevett megállapításokat az újabb kutatások eleve „készpénznek” veszik, de adott esetben, az alapkutatások eredményei alapján érdemes kritikai megközelítéssel vizsgálat alá vonni ezeknek az állításoknak a kialakulását, vagyis historiográfia elemzés tárgyává tenni őket. A reformkori rendi polgárságra irányuló újabb társadalomtörténeti kutatások eredményei pontosan arra ösztönöznek, hogy megvizsgáljuk az egyébként adatokkal számos ponton ellentmondásban álló történészi állítások kialakulását, illetve gyökerét.
A korábbi szakirodalom felülvizsgálatában, illetve az újabb szemléletű kutatások megindulásában Bácskai Vera munkásságának volt döntő szerepe, a szerző számára is az ő felvetései jelentették a kiinduló pontot. A jelen kutatás a rendi polgárság kollektív reprezentációjának alakulását követi nyomon a reformkortól a dualizmus utolsó időszakáig.
Egy olyan fogalom- és kultúrtörténeti vizsgálatról van szó, amely a jogi szövegek, törvények, politikai értekezések, országgyűlési viták és nem utolsó sorban a történelemtankönyvek, illetve a nagy történeti szintézisek diskurzuselemzésére épül, hogy kitapintsa a politikai közbeszédben megjelenő polgárkép, illetve pontosabban a rendi polgárság reprezentációjának jellemzőit és változásait, illetve, hogy milyen politikai, társadalmi, kulturális okok formálták a vizsgált korszak polgárfelfogását.
Az elemzés végeredménye úgy foglalható össze, hogy
a rendi polgárság összességében negatív megítélésének okai a 19. század első felének politikai vitáiban keresendők.
A szabad királyi városok és kiváltságolt polgárságuk a politikai közéletet mindinkább meghatározó, liberális reformokat sürgető nemesi-értelmisége számára a bécsi udvartól függő, ezért érdekeit kiszolgáló csoportként jelentkezett. Ráadásul, a nyelvi,etnikai nacionalizmus felerősödésével, mindinkább az is problémává vált az ellenzéki politikai erők számára, hogy ez a polgárság zömében nem magyar, hanem németajkú. 1848 előtt tehát a rendi kiváltságokkal felruházott polgárság negatív megítélésében alapvetően a korszak politikai vitái és a felerősödő modern nacionalizmus játszott meghatározott szerepet. A 19. század második felében pedig, szövegszerűen is kimutatható, hogy a dualizmuskori történeti összefoglalók, illetve a történelemtankönyvek azt a megítélést vették át kritikátlanul a 19. század első felének polgárságáról, ami a reformkori politikai viták hatására keletkezett.
Ráadásul, ezt a negatív képet lényegében, érdemleges reflexió nélkül a későbbi történetírás is átvette. A későrendi időszak polgárságáról kialakított negatív kép tehát a feltárt forrásanyag alapján egy olyan konstrukció, amelyet az adott politikai kontextus és domináló diskurzus, nem pedig a szóban forgó csoportnak a statisztikailag értelmezhető adatokból kitapintható társadalmi sajátosságai határoztak meg.
A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.
A kiemelt kép Bácskai Vera "Széchenyi pesti tervei" című kötetének borítója.